102

1.Krisztus az égi szép tündöklő fényű név, legszentebb nékem itt e föld ölén.Benne van irgalom, őróla zeng dalom, ha őt magasztalom; ragyog felém.

2.Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj, míg ő hord karjain, hű Mestered.Elhagynak emberek, mit árt, ha ő veled? Töröld le könnyedet, az Úr szeret.

3.Akaratát nekem mutatja szüntelen, meglátni bár tudnám mindig híven;alázattal tele hadd merüljek bele, mert éltem nélküle oly idegen.

4.Megtisztít teljesen, megszentel, hogy legyen fényéből fénysugár az életem. Míg sötét éjen át a lelkem otthonát, az Úrnak fényhonát elérhetem.

105

1.Most még sötét homályon át látom az Úr ábrázatát,de egyszer majd a mennyben fenn őt szemtől szembe nézhetem. Ott látom tiszta fényben majd, amit itt még homály takart,s zeng ajkam ott új éneket, a Báránynak dicséretet.

2.Megérteni még nem tudom, mért visz Atyám nehéz úton,de nála majd megláthatom, hogy mily jó volt benne bíznom. Ott látom tiszta fényben majd, amit itt még homály takart,s zeng ajkam ott új éneket, a Báránynak dicséretet.

3.Most még csak hitből élek én, de bíztat a dicső remény,hogy fellegen, homályon át eléri lelkem otthonát. Ott látom tiszta fényben majd, amit itt még homály takart,s zeng ajkam ott új éneket, a Báránynak dicséretet.

121

1.Ha nyitva van a Bibliám, mily nagy csodát mutat nekem,az ég nyílik meg benne fenn, és itt e szív és vak szemem. Urunk szava, te égi fény, ragyogj e világban, s hasd át,míg népek üdvre jutnak itt, s nap űzi el az éjszakát.

2.E drága könyv tükör nekem, itt látom meg a szívemet,oly bűnös szív ez, s oly hibás, de az Úrban még új lehet. Urunk szava, te égi fény, ragyogj e világban, s hasd át,míg népek üdvre jutnak itt, s nap űzi el az éjszakát.

3.Az Úr hangja e könyvben szól, és benne hív Atyánk szava,az elvesző felé mutat egy fényes, jó utat haza. Urunk szava, te égi fény, ragyogj e világban, s hasd át,míg népek üdvre jutnak itt, s nap űzi el az éjszakát.

4.A váltságról szól a kereszt, és mondja szent örömhírét,mint végezte el Krisztusunk, mit kezdettől Atyánk ígért. Urunk szava, te égi fény, ragyogj e világban, s hasd át,míg népek üdvre jutnak itt, s nap űzi el az éjszakát.

5.Új életmag a szent Ige, s e pusztán át ez manna is,a lábunknak szövétneke, míg ösvényünk hazánkba visz. Urunk szava, te égi fény, ragyogj e világban, s hasd át,míg népek üdvre jutnak itt, s nap űzi el az éjszakát.

175

1.Tiéd örökre! Megváltva véreden, megmosva általad, tiéd szívem.

2.Tiéd örökre! Zúghatnak vad szelek, benned rejtőzöm én, mint gyermeked.

3.Tiéd örökre! Igéd erő s vigasz, bánthat bú s félelem, meggyógyítasz.

4.Tiéd örökre! Szívem már nem remeg, mert baj és vész között hozzád megyek.

5.Tiéd örökre! S ha nyílik majd az ég, ott fenn a trón előtt, ott is tiéd!

201

1.Hű Krisztusom kezébe teszem az éltem én. Ő életem vezére, vezet hazám felé. A keskeny úton járok, de ő közel van ám;keresztje vet világot az éjben is reám.

1.Ha nem tudom, nem értem, hogy Isten mit kíván,arcát keresve kérdem, s szívem nyugodt, vidám. A boldogság enyém lett: úr ő éltem fölött,szívem nem ismer kényszert, önként szolgálom őt.

2.S ha szenvedés, baj érne, s az utam is sötét,az Úr keresztje fénye annál dicsőbben ég. Tudom, hogy még dicsőbb fény ragyog majd énfelém,ha majd a napja jöttén tündöklőn lép elém.

211

1. Végig megálld a nagy tusát, erőt Urad, a Krisztus ád.

Nyerd el, mit néked félre tett: a koszorút, az életet.

2.Célfelé fuss, hogy mennybe juss, ott vár reád az égi juss.

Oda az út bizton vezérl, Krisztus az út, Krisztus a cél.

3.Ne csüggedezz, ő elfedez, ő enned ád, ölébe vesz.

Ha gondodat mind ráveted, Krisztusod lesz az életed.

4.Bízzál, ne félj, mert Krisztus él. Ő megsegít, ő benned él,

csak higgy, az Úr és Mestered lesz mindenekben mindened.

220

1. Hány hívő érte el az égi célt, hű volt, kitartott, harca véget ért.

Ó, Atyánk, áldva légy e szentekért. Halleluja! Halleluja! Halleluja!

2.Kőszáluk, váruk voltál szüntelen, míg tartott itt lenn a nagy küzdelem.

Fény voltál, csillag a vak éjjelen. Halleluja! Halleluja! Halleluja!

3.Bár vívná harcát minden gyermeked oly híven, bátran, mint e győztesek,

és velük zengné majd az éneket: Halleluja! Halleluja! Halleluja!

4.Zeng még az ének, bár a könny pereg, míg Krisztus napja győz az éj felett,és akkor eggyé lesz a két sereg: Halleluja! Halleluja! Halleluja!

5.Jó minden tájról, együtt énekel, és együtt ujjong, együtt ünnepel,

ó, hálaének, szállj az égbe fel! Halleluja! Halleluja! Halleluja!

236

1.Vonj közel jobban, hozzád, Uram,mind jobban vonj engem jó szorosan;én legyek hozzád nagyon közel:mennyei békesség hadd rejtsen el;mennyei békesség hadd rejtsen el!

2.Vonj jobban, mindent átadok én,bár hívság, s föld java árad felém,áldásod ez nem rontja, Uram,szívedhez még jobban tárod utam;szívedhez még jobban tárod utam.

3.Vonj jobban, hasznom más ne legyen,így leszel áldássá majd te nekem. Életem képed tükre csupán,s mindenem így leszel már ezután;s mindenem így leszel már ezután.

248

1.Igen, Atyám, mert így kedves előtted; öröm vagy bánat ér, akármi gyász,kezed megáld, mosolyt, borút vagy könnyet, s a lelkem békén, csendben rád vigyáz.

2.Igen, Atyám, ha hű karod vezérel, s közeleg fényivel a messze cél,

kísértés, támadás viharszelével pokol hatalma is feléd segél.

3.Igen, Atyám, bár kicsordul a könnyem, ha útra, kőre hull a tiszta mag.

Igen, Atyám, ha arató örömben aranykalászok rendre hullanak.

4.Igen, Atyám, ó, mindenen keresztül! Igen, Atyám, ború vagy fényözön

tetőled száll rám atyai kezedbűl, a földön másban nem gyönyörködöm.

5.Megyek, amerre utam kijelölted. Úgy hív, úgy vár a szent atyai ház.

Igen, Atyám, mert így kedves előtted. S a lelkem békén, csendben rád vigyáz.

277

1.Már keresztem vállra vettem, s érted mindent elhagytam. Mindenem te lettél nekem, s hozzád hazataláltam. Vágyat, célt a múltnak adtam, nincs már bennem vak remény,mégis gazdag úr maradtam: Atyám, te vagy már enyém.

2.Ember bánthat és zavarhat: szíved áldott menedék;próba támad, megsanyargat; édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, míg kegyelmed van velem. Nincs öröm, mely elragadjon, hogyha nem benned lelem.

3.Lelkem, teljes üdv a részed, hagyd a bút s a gondot el;légy vidám, ha meg-megérzed; hogy sokszor még tűrni kell. Gondold el, mily Szellem éltet, milyen Atya mosolya;Megváltód meghalt teérted, mit bánkódnál menny fia?

4.Kegyelemből dicsőségbe szállj, hited majd szárnyat ad,s az örök menny fénykörébe bevezet majd szent Urat. Véget ér itt küldetésed, felszáll vándoréleted,üdvösséggé lesz reményed, égi látássá hited.

380

1.Drága hon, ragyogóbb, mint a nap, felhőn túl téged lát hitszemünk;

jó Atyánk szava szól biztatón, készen vár megígért lakhelyünk. Ott az Úr vár reánk, miénk lesz ama szent égi hon;ott az Úr vár reánk, miénk lesz ama szent égi hon.

2.Boldog üdv, szent öröm vár reánk, szívünk zeng, vígan szól énekünk;

lelkünk nem szomorú többé már, hálaszó dicsér most Istenünk. Ott az Úr …

3.Jó Atyánk, felséges Istenünk, elküldé egyszülött szent Fiát;zengjük most szerelmét boldogan, életünk örömét, áldását. Ott az Úr…

                                                                                                                      Kunágota

                                                                                                        2013. szeptember 7.